Kopasznak is hajnövesztő 40 perces produkcióval rukkolt elő a Galaxis NFE és az ELTE SE együttese vasárnap délelőtt az alsónémedi sportcsarnok parkettáján. Ha elképzelésed sincs arról, hogy a hajkoronát varázsoló csodaszer, az étkezések elmaradhatatlan fogásának számító finomság hiánya és a női futsal NB I. alsóházi rájátszásának fővárosi rangadója miként fonódnak össze szorosan, akkor itt az ideje lentebb görgetned!
Achtung, achtung! Ez itt nem a reklám helye és még csak nem is telefon, hogy bárki beleszólhasson. Mégis, mielőtt valaki arra vetemedik, hogy az ELTE SE teremfocis lányainak vagy legényeinek mérkőzésére kimegy, azok számára az előre borítékolható izgalmak miatt erősen javallott a szíverősítő. Akadnak olyan szurkolók, akik a hölgyek országjárása során harcedzetté váltak az elmúlt három évben, ám a Galaxis NFE – ELTE SE párosítások még számukra is tartogatnak meglepetéseket. Különösen abban az esetben, ha a felek Alsónémediben randevúzik egymással. Női együttesünkért szorítók számára felejthetetlennek számít az a még másodosztályban megvívott ütközet, amikor egy utolsó másodpercekben begyötört találattal kiharcolt döntetlennel sikerült borsot törnie Galgócz Edináéknak a rivális orra alá. A mieink emlékezetében még ennél is élénkebben él a csapatok tavaszi találkozója, hiszen 2-1-es bravúrgyőzelmük a visszaadott hiten túl sziklaszilárd alapként szolgált az élvonalban ragadás rögös lépcsőfokain. Most, hogy a célkitűzéseket kart karba öltve teljesítették az újoncok, a stresszes vizsgaidőszakot megelőző vasárnapi presztízsmeccsünkön egy tét nélküli labdázás során derülhetett igazán fény arra, ki is a leány a gátakon?
A korai kezdés ellenére meglehetősen éberen csaptak a lovak közé a gárdák, ám az első akciókat lezáró átadások ekkor még pontatlanra sikeredtek. Néha mégis egy ilyen rosszul kivitelezett mozzanatra van szükség egy találat megszületéséhez – igaz, ezek igencsak ritkaságszámba mennek. Eme fifikás tett az új Nike topánkákba kivonuló női együttesünknek kis híján összejött, de a Winternitz Zsuzsanna ketrece előtt ide-oda flipperező labdába belepöckölő Vida Orsi kísérlete első látszatra fura gellert leírva csókolózott a bal oldali kapufával. A játék űzéséhez létszükséges eszközök kapcsolata tiszavirág életűre sikeredett, szakításukat követően a pöttyös a mezőnyben folytatta világjáró – pontosabban csarnokbejáró – turnéját. A mázli faktor rövid ideig Szabó Annamari kapujánál is remekül „üzemelt”, hiszen Winternitz Anna keresztbe csőrösen ellőtt kísérletéről a hosszú sarokhoz berobbanó Farkas Klaudia éppen csak lekésett. A 7. minutumban az előbbi jelenethez kísértetiesen hasonlító szituáció zárszavául már szomorúan konstatálhattuk azt, hogy nem csak a ’Replay’ gombot nyomtuk meg véletlenül a lejátszón. Molnár-Sáska Ildikó kiszorított pozícióból leadott lövése nyomán a laszti előbb a blokkolni igyekvő bekkek között osont keresztül, majd nyílegyenes röppályája végén a jobb finyóban szundító pókokat kergette el ideiglenes lakhelyükről.
A félidő hátralevő részében a hézagmentesen záró reteszek mellett inkább a hazai bordó-feketék előtt adódtak a nagyobb gólszerzési lehetőségek, ám begyakorolt pontrúgás-variációiknál mindig résen volt egy ELTE SE-s hölgy. Az időkérések között Molnár Zsófi és Pfundtner Vivi talpraesetten improvizált le egy egyenlítéssel kecsegtető játékhelyzetet, de egyikük sem tudott túljárni Winternitz Zsuzsanna eszén. Különösen támadónkon látszott a nagy igyekezet: bátran ment bele a csínyekbe, a kisebb odaszúrásokat már meg sem érezte, azonban az önbizalom-növelő találat csak nem akaródzott megszületni. Ami nem ment erővel – megy majd még többelJ –, az kis híján összejött ésszel és alázattal az első 20 perc zárásakor. Ekkor a bal oldali kornerből Pfundtner Vivi gurított vissza lövésre a zsugát a második hullámban érkező Molnár Zsófinak, s az eldördülő ágyúgolyót követően a Galaxis játékosai csak együttes erővel tudtak szögletre tisztázni. Az 1-0-s részeredményt az alakulatok korábbi közös előtörténetét ismerve senki se furcsállotta, de reméltük, hogy a puskaport a hagyományoknak eleget téve a fordulás utánra tartogatták.
A szünetre a maréknyi nézősereg szórakoztatására egy egész albumnyi magas hangerőre felcsavart Hooligans sláger következett. A félidei tanácskozás helyszínéül a pálya egyik szegletét random módon kiválasztó vendéglátókkal ellentétben a mi lányainknak egészen az öltözőig menekültek a muzsikaszó elől. Hasznosabbnak bizonyult volna maradásra bírni őket, ugyanis úgy egész biztosan a fülükbe mászott volna a huligánok frontemberének, Csipának az első félidő tanulságaként remekül beillő „… legyen valami pengés megoldás…” javaslata. A csarnok falai aligha engedték átszivárogni ezeket a szavakat, hiszen rendkívül döcögősre sikeredett a második 20 perc nyitánya. Erről legkevésbé a főszereplők tehettek, mivel a zsűriasztalnál közreműködő sporinak csak kisebb nehézségek árán sikerült munkára bírnia az eredményjelzőt. Budai Bori „Most már tényleg megy?” vicces élcelődését kisvártatva egy ébresztőnek szánt Farkas Klaudia próbálkozás követte, azonban a jobb felső sarokba tartó lasztit Szabó Annamari olyan magabiztossággal ölelte magához, mintha évek óta almaszedésre kárhoztatták volna.
A következő pillanatok már a labda(el)halászás jegyében teltek el teremfocis lányaink részéről. Előbb egy kezdőkörben ügyesen megszerzett játékszerrel iramodott meg Budai Bori a pálya jobb szélén, ám a formás kis támadásvezetés kapu elé érkező emberek híján hamarjában dugába dőlt. Hasonlóképpen járt Molnár Zsófi is, aki bátran bombázott kiszorított helyzetből is, ám a pöttyös kapuba pofozásához neki is érdemesebb lett volna egy zsámolyt raknia a hosszú sarokhoz. A játékrész derekához közeledve már az ülőalkalmatosságra sem lett volna szükség az egyenlítéshez: Molnár Zsófi filléres átadását követően az egyedül hagyott Budai Bori nézhetett farkasszemet Winternitz Zsuzsannával, ám a hálóőr a szöget nagyszerűen zárva biztos góltól mentette meg a bordó-feketéket. Ez a kijelentés alig egy percig állta meg a helyét, ugyanis a kapuvédő egy, a tavalyi világbajnokságon alaposan pórul járó angol kollegájától, David James-től ellesett mozdulatsorral ügyetlenkedte a gólvonalon túlra Galgócz Edina kígyótérről megeresztett lövését. Az addig jól röpködő portás védelmébe azt is említsük meg, hogy az össze-vissza kóválygó társaknak még csak eszébe sem jutott kilépni a mieink csapatkapitányára.
Jött is a „jól megérdemelt” fejmosás: Juhász Péter időkérése során erőteljesebben hozta tanítványai tudtára azt, hogy még korántsem lefutott az összecsapás. Pedagógiai érzék vagy szerencse – ki-ki döntse el –, mindenesetre újabb 60 másodperc leforgását követően a pontos befejezések terén a Galaxis lépett egyről a kettőre. A Winternitz Anna által kapu közepébe pofozott kipattanót újabb ELTE SE-s rohamok követtek. Pfundtner Vivi szó szerint kibrusztolta magának a lövőhelyzetet, de hiába szuggerálták a lányainkért szorítók a lasztit a hálóba, a fehérsége ellenére a bosszantó narancsra – Annoying Orange – hajazó gömbölyded játékszer undok maradt a mieinkhez. Négy perccel a hármas sípszó előtt a nagy iramnak köszönhető ismét szétszakadt a pálya, amit Molnár Zsófi használt ki könyörtelenül. Univerzális játékosunk a hazai büntetőterületen belülre érve a Zrínyi Miklósként várából kirontó Winternitz Zsuzsanna támaszkodó lába mellett végtelenül okosan tessékelte a zsugát a bal alsóba.
A 2-2-es eredmény, Alsónémedi párosítás már mindkét fél számára ismerősen csengett a múltból, ám a semleges kilátogatók legnagyobb szerencséjére a hátraarc helyett további adok-kapok következett. Előbb egy hazai pontrúgás okozott óriási kalamajkát Szabó Annamari fenségterületén belül, ám a Budai Bori kacsóját is súroló labda – legalábbis a lelátóról ekképp rekonstruáltuk a történteket – Orosz Szilvia és a gólvonal előtt is csigalassúsággal vánszorgott el keresztbe. Az utolsó perc jelenthette volna a desszertet az addigi sokfogásos menüsor végén: Budai Bori és Molnár-Sáska Ildikó kimaradó ziccere láttán a kispadok mellett álló trénerek legalább 10 évet öregedtek. A hajmeresztő jelenetsorokkal és a ’körmöket tövig rágós’ izgalmakkal elkényeztetett publikumnak jóllakottságában már csak a falánkság vezérelte, ám a desszert így is lemaradó főszereplők megtapsolására futotta. Ki tudja, egy csipetnyi szerencsével fűszerezve a jövő vasárnapi Kiskunfélegyházi Mókusok elleni évzárón a szíverősítő mellett még repetázhatunk is. Ragadjatok kanalat, villát és irány a BEAC!
Meccsindex: 7,00
A meccs színvonala – 8 Mielőtt valaki azt hinné, hogy az alsóház nyűg lenne a csapatoknak, az vasárnap délelőtt egy minden igényt kielégítő csattanós választ kapott a fővárosi gárdáktól. Kiegyenlített csatározásuk során a „kard ki kard” stílus dominált, a felek harcedzett szumósok módjára egyre-másra keresték a fogást a másikon – a nagy birkózás közepette igazságos döntetlen született.
Hangulat – 5 A szezon végéhez közeledve már cseppet sem lepődtünk meg a gyér látogatottságon, bár ehhez egész biztosan hozzájárult a szurkolóbarátnak nehezen nevezhető korai kezdés is. A csömöri csarnokot kényszerű okok miatt alsónémedire cserélő ’hazaiakat’ az sem zavarta meg, hogy riválisukat több szimpatizáns kísérte el, mint őket. Szerencsére a bemelegítéskor berakott könnyed hangvételű zene nem ringatta álomba az együtteseket.
Sportszerűség – 7 Már az első játékrész közepére kialakultak azok a kisebb „csörték”, melyek kezdetben csak kisebb szukra-piszkákban nyilvánultak meg. Az idő előrehaladtával férfias, ölre menő küzdelmet vívtak a csapatok a labda megszerzéséért. A hangsúlyt inkább az utóbbi két szóra hegyeznénk ki, de egy kevésbé angolos felfogású játékvezetéssel talán elkerülhetővé válhattak volna az ütemtelen belépők.
Támadófutball ereje – 8 Ha színházban lettünk volna, akkor egész biztosan visszatapsoltuk volna a játékosokat egy újabb 40 perc reményében. A szilárd lábakon álló védelmek és a jó kapusteljesítmények számlájára írható az, hogy a főszereplők mindösszesen négyszer zörgették meg a hálót. A tudatosan felépített és az apróbb pontatlanságok improvizálta támadásvezetések kavalkádjában az utolsó előtti pillanatig nem borítékolhattuk előre a testvéries osztozkodást.
Edzői húzások – 7 Hasznos találmány tud lenni az egy perces időkérés, ha valaki ügyesen tud bánni vele. Ezúttal mindkét kispad remekül élt ezzel a lehetőséggel, hiszen Tóth Károly a letámadásra való átállás javaslatának köszönhetően az ELTE SE-s leányzók megtörték az ellen első félidei lendületét. Az 1-1-es állást követő kupaktanácskozás során elhangzó Juhász Péter-dörgedelmek is inspiráló hatással bírtak, ugyanis egy minutummal később a Galaxis ismét előnybe került.
Játékvezetés – 7 Láttunk már rosszabbat is. A kirendelt sporiknak az első félidőben játékba sem kellett avatkozniuk, pedig egy-két párharcot követően érdemes lett volna sípszóhoz folyamodniuk. Ez némiképp a második felvonásra bosszulta meg magát, ám égbekiáltó módon egyik csapat javára sem vétettek. A kezezések meg nem ítélésekor a megelőlegezett bizalom jeléül inkább hivatkoznánk arra, hogy a füttymesterek az esetek közvetlen közelében helyezkedtek.
A meccs hőse – 7 Nehezen tudnánk elszeparálni egymástól Winternitz Anna és Molnár Zsófi produkcióját, s ez némi alátámasztásul szolgál a végeredménynek is. Hiába faragták őket, végül mindketten pontot érő találattal segítették ki társaságukat. Az ő játékukban volt benne leginkább a kiélezett ütközeteket szokás szerint eldöntő egy-egy váratlan megoldás, míg trükkösen kivitelezett oldalberúgásaik nagy vihart kavartak a védelmekben.
Percről percre:
7.p.: Megszerezték a vezetést a bordó-feketék. A pálya jobb oldalán helyezkedő Molnár-Sáska Ildikóhoz került a zsuga, aki 7 méterről, kissé kiszorított helyzetből lövésre lendült a lába. A játékszer a támadóra kirontó Galgócz Edina és Budai Bori között utat vágva magának Szabó Annamari ketrecének jobb felső sarkában kötött ki. Hangyányi volt a rés, mégis befért a ficakba, 1-0!
29.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edinát hagyták szabadon lőni a bordó-feketék, s ezt neki sem kellett kétszer mondani. Csapatkapitányunk lapos, kapu közepébe tartó kísérlete kapuscsemegének tűnt, ám a pöttyös Winternitz Zsuzsanna lábai között vánszorgott el a hálóig. Most már eredményügyileg is meccsben vagyunk, 1-1!
30.p.: Nem sokáig örülhettek hölgyeink... Orosz Szilvia közeli próbálkozását a kivetődő Szabó Annamari még hárítani tudta, de a kipattanó az akciót kísérő Winternitz Annához került. A csatár 4 lépésről, védőtől nem zavartatva belsőzött az üresen maradó ketrecbe. A csudába már ezzel az ide-oda pattogó lasztival, 2-1!
36.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Galgócz Edina ezúttal a gólpasszt adó játékos szerepét vállalt át: indításával Molnár Zsófi begyalogolhatott a hatoson belülre, majd a szöget zárni igyekvő hálóőr mellett okosan, laposan helyezte a zsugát a bal alsóba. EZAAAAAAAAAAAZ, 2-2!
Edzői nyilatkozatok:
Juhász Péter (Galaxis NFE): A Tolna-Mözs tegnapi veresége után egy mai győzelemmel biztossá vált volna a hatodik helyünk. Nagyon szerettünk volna nyerni. A meccs azonban kiegyenlített volt, mindkét csapatnak voltak erősebb és gyengébb periódusai egyaránt. Korábban többször játszottunk egymás ellen kevésbé látványos, kicsit unalmas meccseket, most azonban mindkét csapat kitett magáért, ami a támadószellemet illeti. Igazságosnak tartom a döntetlent, mert a helyzetek alapján benne volt a meccsben, hogy bármelyik csapat nyerjen egy-két góllal. Az ELTE SE ismét lőtt nekünk egy potyagólt, de a három pont nem ezen ment el, mert a kapusunk több nagy ziccert is bravúrral hárított.
Tóth Károly (ELTE SE szakmai igazgatója): Az alsóházi rájátszás utolsó előtti fordulójában együttesünkkel nagyobb meglepetést is okozhattunk volna a mutatott játékunk összképe alapján. Formás támadásaink végéről már csak a pontos befejezés hiányzott, továbbá a labdabirtoklás területén is ellenfelünk fölé nőttünk. Védekezésünk a két hibától eltekintve jól működött, a Galaxis NFE vezetésénél a nagyobb kockázatott jelentő felállási forma is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyenlítést követően a harcmodorváltásnak köszönhetően újabb lehetőségek adódtak előttünk. Gratulálok a lányoknak, és gőzerővel készülünk a bajnokság utolsó, Kiskunfélegyházi Mókusok elleni mérkőzésére.
Női Futsal NB I., Alsóházi rájátszás, 5. forduló, 2011. május 15.
Galaxis NFE – ELTE SE 2 – 2 (1 – 0)
Alsónémedi, Iskola utcai Sportcsarnok, néző, vezette: Rózsa N. (Gál P., .)
Galaxis NFE: Winternitz Zsuzsanna – Farkas Klaudia, Pintér Orsolya, Winternitz Anna, Molnár-Sáska Ildikó
Cserék: Nagy Renáta, Szabó Adrienn, Ádám Anna Kinga, Winternitz Katalin, Orosz Szilvia
Vezetőedző: Juhász Péter
ELTE SE: Szabó Annamária – Juhász Adrienn, Molnár Zsófia, Vida Orsolya, Pfundtner Vivien Cserék: Farkas Mónika, Budai Borbála, Galgócz Edina, Szlávi Anna
Vezetőedző: jelen pillanatban betöltetlen
Gólszerzők: Molnár-Sáska I., Winternitz A. illetve Galgócz E., Molnár Zs.
Kiállítás: -
További alsóházi eredmény:
Kiskunfélegyházi Mókusok – Tolna Mözs 11 – 3
A női NB I. alsóházi rájátszásának pillanatnyi állása 5 fordulót követően:
Kis Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése