„Lányok, letámadunk! Keressetek embert!” – hangzott el az ukáz Simon Ferenc szájából a sötétkék mezben pályára lépő tanítványai felé. Ám a mi hölgyeinket egyáltalán nem olyan fából faragták, hogy ez a húzás megrémissze őket. Ők inkább a fiaink keddi találkozóján megcsodált 3-0-s kezdéshez hasonló harcmodorban vágtak neki a találkozónak, s két perc elteltével le is kopírozhatták volna a srácok által produkált gól/perc ritmust. Először egy üres területre bepasszolt labdára az utazás miatt eleinte ólomlábakon mozgó vendégek közül a puskagolyó gyorsasággal rárajtoló Vida Orsi tört ki, s az oldalvonal mellől úgy tűnt, hogy a már a kapujából elkésve kiinduló Molnár Eszter mellett is sikerrel pöcköli el. A játékszer azonban nem csorgott tovább az üresen tátongó ketrec felé. Pontosabban: nem csoroghatott tovább a zsuga, mivel a már a nemzeti válogatottba is behívott hálóőr nem engedte útjára azt. Miután mindezt kézzel, tiszta gólhelyzetben és a saját büntetőterületén kívül tette a portás, ezért a fault megítélése mellett kíváncsian vártuk a laposztást a bírói hármas részéről. Vártuk, vártuk, de Patócs Gáborék zsebéből még a rikító sárga sem akaródzott kikandikálni.
Még a zsűriasztalnál a társaságunkban helyet foglaló Kénoszt Zsolt első reakciója szerint is a kiállítás sorsára kellett volna jutnia a tolnaiak portásának, ám a mundér becsületének védelmére kelve véleményét kisvártatva sárgásra változtatta. Mindenféle rosszhiszeműség nélkül, de az MLSZ szabálykönyvének és statisztikáinak böngészésekor egy meglehetősen beszédes számadatra bukkantunk. Molnár Eszter az idény során egymaga(!) több lapot szedett össze – 4 sárga és 2 piros –, mint amennyit társai. Innentől kezdve szabad a véleménynyilvánítás. Reményeink szerint ezzel egy újabb okot szolgáltattunk a szövetség TV-s szponzorainak arra, hogy érdemes lenne felvételeket, összefoglalókat sugározni a női nem találkozóiról is.
Még fel sem eszméltek a vendégek, amikor Molnár Zsófi egy újabb 1 az 1 elleni szituáció során cselével már a kapuvédőt is leültette, ám a gurítását a nagy sprintet kivágó Simon Boglárka a gólvonal előtt stoppolta le. Sőt, a következő említésre méltó momentumként utóbbi játékos a túloldalon a közvetlen közelről leadott lövésével már a kapufát döngette meg, de a méterekről becsúszó Molnár Zsófi ’kölcsönkenyér visszajár’ alapon szögletre tisztázta a kipattanót. Egy csapásra – vagy inkább csattanásra – vált magabiztosabbá a mözsiek védekezése, míg a megingathatóságot, az egy fáziskésésnyi reakciójukat Tóth Károly lányai örökölték meg. A tékozló helyzetkihasználás viszont minden bizonnyal nem genetikai jellegű, hiszen a mieink addigi próbálkozásával szemben a félidő hátralevő részében az ellen támadószekciója formásabbnál formásabb akciók végén mattolta Szabó Annamarit. A jelet Mausz Renáta átlövésből szerzett találata jelentette, amit egy minutummal később Bogárdi Mónika egy, a karate és labdakezelési tudását is megcsillogtató egyéni alakítás végén szerzett góllal fejelt meg.
„Igen lányok, visszaállunk.” Mire azonban ez a vendég kispadról érkező utasítás eljutott a parketten futkorászó sötétkék mezesek tudatáig, addigra már egy újabb létszámfölényes szituációt alakítottak ki a világosabbik kékek. Már két ELTE SE-s leányzó cipelte a lasztit az utolsó mentsvár lehetőségét jelentő Molnár Eszterre, ám a késlekedő taktikai átálláshoz hasonlóan a játékvezetők sípszava is spät-tel érkezett meg. De mennyire rosszul időzítve! Kovács Anita faultjának tényét még maga a játékos sem vitatta el – a vétkesnek még egy sárga cetlis figyelmeztetéssel is meg kellett barátkoznia –, ám a felzárkózás lehetőségével kecsegtető előny füttyösen illant el. „Az ilyen meccseket is látnia kellene egy ellenőrnek” – harsonázta örömében még kedden a tolnaiakat technikai vezetőként elkísérő Dárdai Ferenc a feltűnési viszketegségtől ódzkodó füttymestereknek. Nos, igazát és pozitív szemléletét mi sem vitatjuk el, viszont az ilyen produkciók okán is érdemes lenne felnyitni a hivatalban ülők lényeg– és napellenzős szemüvegét.
Különösen úgy, hogy az ellenakcióból egy szemre is tetszetős, tért ölelő átadásokkal teli háromszögelés végén Simon Boglárka bizonyult eredményesnek. S akkor jöjjön még egy kis adalékanyag: eme sorok írásában segítséget nyújtó papirosunkon a kontrát a pályán a 42-es számozású szerelésben futkosó Forray Tünde indította. Ezzel önmagában még nincs is gond, ám az adminisztráció során dobhatta a hibát a rendszer, ugyanis a jegyzőkönyvben az imént említett játékos neve mellett egy képzeletbeli 13-as jelzés szerepel. Ilyen számmal aznap este senki sem lépett pályára. Tegyük gyorsan hozzá, ezen a bakin múlt legkevésbé az, hogy a dudaszó előtt négyre nőtt a felek közti differencia. A hosszú sarkos érkezéseket tréningeken általában zsámollyal gyakoroltatják be az edzők – ezúttal a tanítanivaló kontra végén Bogárdi Mónikára jutott ki az ülőalkalmatosság szerepének betöltése. Kivétel nélkül minden – akarva, akaratlanul – a vendégek malmára hajtotta vizet.
Fordulást követően a mezőnyben lényegesen kiegyensúlyozottabbá vált a párharc, viszont a ziccerek értékesítésében vissza-visszaköszönt a ’gyermeknap effektus’. Hodován Edit remekül eltalált lövésénél a hazai kapufa – illetve ez esetben a léc – hűségét megtartva továbbra sem pártolt át a tolnaiak oldalára. Előrejátékunkat Pfundtner Vivi harcias, bevetődős labdaszerzései és a sikeres befejezéshez szükséges utolsó, pontos átadások hiánya jellemezte. Mi több, ezúttal a szezon korábbi részében hatásos fegyvernek számító ’Galgócz Edina és a közeli szabadrúgás’ duettje sem hozott szépítést, bár ehhez nagyon kellett a léc alá tartó bombát kiszedő Molnár Eszter bravúrja is. Ezalatt a béketűréséből nehezen kiugrasztható Szabó Annamarit idegesítette fel a gömbölyded játékszer a szokásos, őrjítő tulajdonságaival: ide-oda pattogott, gurult, mígnem hálóőrünknek harmadjára már sikerült hatástalanítania. Ez a kijelentés mindösszesen egy perc erejéig őrizte meg valóságtartalmát, ugyanis egy újabb csiki-csuki végén Folk Zsuzsanna révén számoltak ötöt az ELTE SE-re.
A záró periódust Farkas Móni csőrös kísérlete vezette fel, ám a vendégek portása saját testi épségét nem sajnálva vetette bele magát Molnár Zsófi közeli ismétlésébe. Néhány pillanat erejéig állt is a játék, hiszen a pöttyös kis híján átszabta a kapuvédő orrát, aki a randit végül különösebb harci sérülés nélkül úszta meg. Lányaink számára még ez sem bizonyult elegendőnek a 0-ról 1-re való lépés megtételéhez, ugyanis ötletesen felépített, forgásokat sem nélkülöző akcióik végéről továbbra is hiányzott a pontosság. Az, amit többek között Mausz Renáta távoli próbálkozásaiban fedeztünk fel. Ekkor hangzott el Simon Ferenctől a beszámoló címének ihletet adó „Ma minden bemegy gyerek!” örömittas kijelentése. Már az ’Ezzel a góllal keretes szerkezetbe foglalta a történéseket…’ kezdetű mondatot formálták agytekervényeink, ami Molnár Zsófi higgadt megoldásának hála szíves-örömest merült a feledés homályába.
A kispadunkon helyet foglaló és a sérüléséből a vártnál sajnálatos módon lassabban épülgető Biri Elvira „Igeeeen!” felkiáltással még tovább szaporította volna a mieink találatainak számát, azonban a társak által feltűnően leterhelt Molnár Zsófi életerős bombája nem tudta átlyukasztani az oldalhálót. A hármas sípszó után a Tolna-Mözs gárdája a tavalyi bronzos formát a talonból előhúzva megérdemelt örömtáncot lejtett a parkettán. Hölgyeink számára bizakodásra adhat okot, hogy a gyereknap általában csak 24 óráig tart, a felszabadultság viszont örök. Legközelebb május 15-én a Galaxis NFE elleni Alsónémediben megrendezésre kerülő összecsapás keretein belül tanúbizonyságot is szeretnének tenni róla. Bizonyíték, nem ígéret, de arra kérünk, lessétek meg (őket)!
Meccsindex: 6,71
A meccs színvonala – 7 Az ellentétes félidőket hozó összecsapások nem mennek ritkaságszámba a labdarúgás históriáskönyveiben, ám ha mindezt egy játékrészben belül produkálják a felek, az annál inkább. Az első játékrész egyes periódusaiban a tavalyi szezonra jellemző erőviszonyok köszöntek vissza a látottakban, míg a pauzát követő szakaszban már az idei. Mindent összevetve, a pontosság miatt nem érdemtelen a Tolna megyeiek fővárosban aratott sikere.
Hangulat – 6 Lányaink korábbi hazai összecsapásaihoz képest több szemlélődő tette tiszteletét a Bogdánfy Ödön utcai létesítményben, aminek hátterében a szívesen fogadott ellenfélen túl a hétközi időpont is közrejátszhatott. Olykor – különösen 0-5-nél – még így is olyan érzések törtek elő bennünk, mintha egy némafilm forgatásának lennénk a statisztái.
Sportszerűség – 8 Egyik csapatra sem volt jellemző a szezon során, hogy szorgosan gyűjtögetné a sárga vagy piros lapos figyelmeztetéseket. Ez a tendencia csütörtök este sem borult a feje tetejére. Sőt, Molnár Eszter orrának és Molnár Zsófi életerős, közvetlen közelről leadott lövésének randevúját követően a vendég és a hazai padról rögvest érkezett a segítségnyújtás. Szerencsére deformáció nélkül úszta meg a hálóőr a jelenetet.
Támadófutball ereje – 7 Egyszer itt, egyszer ott, aztán mindenütt. Következzen egy rövid magyarázat is hozzá: a vezető találatig inkább a hazai akciók hordozták magukkal a komolyabb veszélyforrást, ám Mausz Renáta átlövés elért gólját követően az első félidő lefújásáig 180 fokos fordulat következett – immáron eredményes befejezésekkel. A második 20 perc kiegyensúlyozottabbra sikeredett, ám összességében a passzok minőségében láttuk a döntő faktor.
Edzői húzások – 7 A találkozó legelején a tolnaiak megingatható hátvédsora okán kamikaze dolognak tűnt Simon Ferenc letámadásos stratégiája, de ezeket végül sikerült kapott gól nélkül átvészelniük. A vezető találat nagyot dobott a szekerükön, onnantól kezdve helyzetkihasználásuk kapcsán a gyereknap képe jutott eszünkbe: minden bejött nekik. Tóth Károly legfőbb érdeme, hogy négygólos hátrányban a pihenő során sikerült lelket öntenie a forgatókönyv miatt kedve szegettnek tűnő egyetemista lányokba.
Játékvezetés – 5 Nagyot fordult a világ a sporikkal két nap alatt a BEAC-on. Kedden a játék folyamatosságát jól alkalmazott előnyszabályokkal segítették, ám csütörtökön 0-2-nél hazai gólhelyzet kialakulását akadályozták meg azzal, hogy a sárga lapot érő tolnai faultot azonnal meg akarták torolni. Ennél nagyobbat vétkeztek azzal, hogy a gólhelyzetben 6-oson kívül kezező tolnai hálóőrnek még csak lapot sem mutattak fel – második perc ide vagy oda, villannia kellett volna a pirosnak.
A meccs hőse – 7 A vendégek szinte kivétel nélkül átlag feletti teljesítmény nyújtottak, ennek is köszönhető a nagy arányú sikerük. Ebben oroszlánrészt vállalt Mausz Renáta, aki mérnöki pontosságú átlövésein túl jól mozgatta társait, dinamikusságot csempészett együttesének játékba. A mieink háza táján mindenki Molnár Zsófit kereste az összjátékok során, aki lehetőségeihez mérten cipelte el a rá nehezedő terhet.
Percről percre:
7.p.: Vezet a Tolna-Mözs! Egy hazai részről bosszantó védekezésbeli eltolódásnak hála a kaputól 9 méterre helyezkedő Mausz Renáta akadálytalanul lőtte a lasztit a jobb alsó sarokba. Szabó Annamari hiába nyújtózott, a precízen helyezett lövéssel szemben a világ legjobbjai is tehetetlennek bizonyultak volna. 0-1!
8.p.: Immáron két fa oda… Bogárdi Mónika kapott labdát a hazai térfél közepén, majd karatés pályafutását kihasználva hámozta át magát az előtte tornyosuló védőfalon. A befejezésben már technikai képességet is megcsillogtatta a vendégek 20-asa, ugyanis 3 lépésnyi távolságból egy hanyag bokapasszal növelte kettőre a felek közti differenciát. 0-2!
13.p.: Már kontrából is eredményesek Simon Ferenc tanítványai. Forray Tünde – Hodován Edit összjátékot követően utóbbi talppal húzta a zsugát a háta mögött a jobb oldali kapufához érkező Simon Boglárka elé. A kissé kisodródó támadó a kétségbeesetten menteni igyekvő bekkek mellett előbb bemutatott egy cselt, majd a lábak erdejében közvetlen közelről gurított Szabó Annamari ketrecébe. Olyan okos megoldás volt, hogy még most is azt kémleljük, miként is férhetett az ott be, 0-3!
18.p.: Egy formás támadásvezetés zárszavaként a Méhes Kata által kapásból kapu elé lőtt pöttyöst a jobb oldali kapufához berobbanó Bogárdi Mónika jutatta egy könnyed belsőzés révén a gólvonal mögé. Szinte minden összejön a vendégeknek, 0-4!
27.p.: Egy újabb végletekig kijátszott figura végén újfent a tolnai lányok örömködnek. A bal szélről gyorsan passzok révén jutott át a laszti a jobbra, ahonnan Bogárdi Mónika lepte meg egy átadással a center pozíciójában tartózkodó Folk Zsuzsannát. A csatár az átvételt követően még alaposan megnézhette, hova is rúgja a lasztit, majd a legjobb megoldáshoz ragaszkodva a kapu jobb oldalába suhintotta a játékszert. Újabb gombóc, pedig a vacsoraidőn már bőven túl voltak lányaink, 0-5!
34.p.: Fél tucat… Egy bal oldali pontrúgást követően a pálya túloldalán szabadon hagyott Mausz Renáta elé került a zsuga, aki egy állítást követően egy nyílegyenesen a jobb alsó sarokba vágódó bombát küldött Szabó Annamari kapujára. Erre szokták zrikálásként mondani, hogy „lecsúszott”, 0-6!
35.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Középkezdésre középkezdés a válasz. Molnár Zsófi ugrott ki a vendégvédők közül, majd nem cifrázta túl az egy az egy elleni szituációt és a szöget zárni kívánó Molnár Eszter támaszkodó lába mellett lőtte ki a bal alsót. Húzzuk meg még a végét csajok, 1-6!
Edzői nyilatkozatok:
Tóth Károly (ELTE SE szakmai igazgatója): Az első félidőben 0-2-s állásnál volt egy gólszerzéssel kecsegtető lehetőségünk, ám ahelyett, hogy ketten vezethettük volna a labdát a kapusra, a sporttársak inkább adtak a szabálytalankodó tolnai lánynak sárga lapot. Ezzel a döntéssel a felzárkózás esélyét vették el tőlünk, ráadásul a kontrából a vendégek eredményesnek bizonyultak, így 1-2 helyett 0-3-at mutatott az eredményjelző. Ezután szinte esélyünk sem volt már a pontszerzésre. Ide tartozik még, hogy a második percben a tolnaiak kapusa, Molnár Eszter a hatoson kívül kézzel akadályozta meg a mellette elpöckölt labda tovahaladását. A szabadrúgást ugyan megkaptuk, de a szabályok értelmében ez a momentum piros lapos büntetést érdemelt volna. Így a későbbiekben védhette volna oly remekül a vendégek ketrecét a válogatott keretbe is bekerülő portás. Ettől függetlenül az összeszedettebb és szebb focit játszott a Tolna-Mözs, a félidő végére mondhatni szétzilálták a védekezésünket. A második játékrész egy koncentráltabb hazai gárdát láthatott a szép számú közönség, s az ügyesen felépített akciókon túl szépítő találatnak is örülhettek. Ha csak ezt a periódust nézzük, akkor 1-2-re végeztünk vendégeinkkel szemben, ami ugyancsak azt mutatja, hogy sikerült összekaparni magunkat a fejekben. Gratulálok a sportszerű tolnaiaknak, lányait pedig arra bíztatom, hogy a biztos bennmaradás tudatában végezzék minél sikeresebben tanulmányaikat, és ha tehetik, járjanak le minél többször edzésre.
Simon Ferenc (Tolna-Mözs): A tavaszi vesszőfutás után ez a siker nagy öröm számunkra. Véleményem szerint még ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk, hiszen egyes szituációkban a kapufa a hazaiakkal volt. Óriási pozitívum, hogy a lehetőséget kapó lányok kivétel nélkül felszabadultan játszottak – rutinosabbak és fiatalabbak egyaránt. Kár, hogy a bajnokság ilyen késői szakaszában mutattuk csak meg az igazi arcunkat.
Női Futsal NB I., Alsóházi rájátszás, 4. forduló, 2011. április 28.
ELTE SE – Tolna-Mözs 1 – 6 (0 – 4)
Budapest, Bogdánfy Ödön utca, 30 néző vezette: Patócs G. (Bartkó E., Kénoszt Zs.)
ELTE SE: Szabó Annamária – Juhász Adrienn, Molnár Zsófia, Vida Orsolya, Pfundtner Vivien
Cserék: Budai Borbála, Baksai Éva, Galgócz Edina, Farkas Mónika
Vezetőedző: jelen pillanatban betöltetlen
Tolna-Mözs: Molnár Eszter – Hodován Edit, Simon Boglárka, Forray Tünde, Kovács Anita
Cserék: Schlotthauer Renáta, Méhes Katalin, Bogárdi Mónika, Folk Zsuzsanna, Mausz Renáta
Vezetőedző: Simon Ferenc
Gólszerzők: Molnár Zs. illetve Mausz R.(2), Bogárdi M.(2), Simon B., Folk Zs.
Kiállítás: -
képek: Kis Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése